A sztori ott fejeződött be, hogy ajánlottam a darabot, amit A-val láttam a színházban. Korábbi egyeztetéskor Hugival úgy beszéltük meg, hogy az Oktogonnál találkozunk fél 10 magasságában este a darab után. Mivel a darab 3 felvonásos volt, mi még 3/4 10-kor a Thália nézőterén voltunk. Hugi, pedig csak várt ránk hiába. Persze telefonon nem tudott elérni, mivel azok ki voltak kapcsolva. Nem úgy mint néhány tájparasztnak, akiknek a darab alatt szólalt meg a mobiljuk! Ezeket az embereket kirángattam volna szívem szerint és kiraktam volna az utcára. Az ilyen embernek kár a kultúráért fizetni! Inkább egy-egy ásót kellene a kezükbe adni és ki kellene rakni őket a kiskertekbe, hogy ássanak. Nem kérek most bocsánatot a kifakadásomért, de gondolom érthető a hisztim. Akkor nem szóltam volna ezen a fórumon egy szót sem, ha a darab kezdése előtt egy kellemes orgánumú hang nem figyelmeztetett volna, hogy kapcsoljuk ki a készülékeket. De figyelmeztetett, és ennek ellenére mégis voltak olyanok, akik ezt nem tették meg. Hát igazán dühítő volt meghallani a telók csörgését! Na, mindegy! Dühöngésből ennyit.
Szóval, jó negyed órával a hugommal megbeszélt találkozó után is a színházban vagyunk még. A. telefonált neki, hogy elindult-e már hazafelé, vagy vár-e még minket. Szerencsére várt, majd elindult felénk. Félúton összefutottunk és nagyon jó volt újra atlálkoznunk! Együtt mentünk hazáig, de persze a villamoson 2 méterre tőlünk egy lámlengének kellett lennie, aki részegen adta tovább az életfilozófiáját a vele utazó, szintén elég hátrányos arú családtagjainak. Hugi ekkor kissé kiakadt, mert aznap neki is sok hasonló idióta fordult meg a ruházati boltban, ahol dolgozik. Szerencsére agyvérzés nélkül sikerült hazaérnünk. Hugom és öcsém közösen bérelnek egy lakást a VIII. kerületben. Az egész kerületnek egyetlen pozitívumát érzékeltem csak. Ez pedig az, hogy a kerületben nagyon kevés ellenőr veszi fel a karszalagot. Ezt meg is értem, mert elég trágya alakok is utaztak velünk a buszon...
Megérkezve csak a sötét lakás várt minket. Öcsém és Orsi már aludtak. Mi, hármasban megvacsiztunk, majd egy kis beszélgetés után elrendeztük sorainkat. Amíg Hugi zuhanyzott, addig A-val megcsináltuk az ágyunkat. Ekkor már érezhető volt némi izzás közöttünk a levegőben. Hugi után A. próbálkozott meg a zuhanyzással. A gázos vízmelegítővel elég sokáig tartott a megfelelő hőfok beállítása, de nagynehezen sikerült neki, némi forrázás elszenvedése után. Én már rutinosan a kádba engedtem a vizet, ahol megfelelő mennyiségű hideg vízzel, már kellemes hőfokú vízzel tudtam magamról a napi rohanást lemosni. A. eközben elkezdett nézni egy filmet. Az ágyhoz érve láttam rajta, hogy ő is eléggé elfáradt már. Ez egy kissé elszomorított, de hát eléggé sűrű napunk volt. Én is félálomba kerültem a film alatt. Ezt látva A. ki is kapcsolta a filmet, amit számítógépen néztünk. A hirtelen ránk zúduló sötétség és csend miatt mindkettőnk szeméből elszállt az álom. Beszélgetni kezdtünk, ami nem olyan sokára erotikába fordult át. Órákon kereszül többször is sikerült nagggyon jól éreznünk magunkat. :))) Itt nem térek ki a részletekre, de mindketten sokáig fogunk erre az éjszakára jó szívvel emlékezni. :) Talán az is közrejátszott ebben, hogy csak egy vékony fal választott bennünket el a többiektől és az "ezt, itt nem szabadna"-érzés is eléggé pikánssá tette számunkra.
Mindenesetre felejthetetlen éjszakát töltöttünk együtt, ami után a másnap reggeli ébredés egyenlő volt számunkra egy tarkólövéssel, mert iszonyatosan fáradtak voltunk. De kellemes volt a tudat a fáradtság okáról. Még mielőtt kiléptünk a szobából, még volt egy kis reggeli incselkedés közöttünk és a fájdalmas felismerés: vissza kell utaznunk.
Öcsém hajnalban már elment dolgozni, ezért nem tudtunk elbúcsúzni tőle. Hugitól és Orsitól, viszont igen. Fáradtan, leamortizáltan, de szívünkben örömmel indultunk el a buszunkhoz.
Egy igazán szuper hétvégét tudhatunk a hátunk mögött. Megismertem öcsém új barátnőjét. Öcsém megismerhette a pasimat. :) Színházban voltunk egy jó kis darabon. Kellemes éjszakát tölthettem el a szerelmemmel. Minden klappolt. Jól éreztük magunkat mindannyian. Remélem hamarosan lesz folytatás! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése