B. öngyilkos akart lenni. Ennek már több, mint hat hete és csak ma tudtam meg. Tőle. Írt nekem egy emilt. B. azóta kórházban van és várja, hogy valami olyan változás történjen az életében, amitől újra érdemes lesz kilépnie az utcára. Változás, amitől nem érzi majd úgy, hogy a korábbi "barátok" nem akarják már kicsinálni őt. Történik még valami, amitől a szülei is komolyan fogják őt venni.
Írok róla pár sort. Hátha segítek ezzel néhány olyan emberen, akit a környezete ugyanígy nem vesz komolyan, de még valaki meg tudja őket állítani. Hátha lesz olyan akinek, egyébként sikerülne az öngyilkosság. Csak meg kellene hallani a kimondott szavakat és meg kellene látni a tetteket! Az öngyilkosságba való utolsónak vélt menekülési út, talán így meg sem fogalmazódna senkiben.
Egy tanfolyamra jártunk ősztől tavaszig. Ez idő alatt haverkodtunk össze annyira, hogy a korábbi rengeteg haverból, barátból csak engem tart érdemesnek arra, hogy a titkait megossza. De a legnagyobb titkot, hogy nem akar tovább élni, senkinek sem mondta el. Senkitől nem várt és nem kért semmit. Már nem. Ahogy őtőle sem vártak már, és nem kértek már semmit. Nem foglalkozott vele senki. Befordult, a világtól megcsömörlött, beteg ember lett. Súlyos paranoia gyötri őt. Ezek miatt kezdett a fűhöz nyúlni, majd a "barátok" bíztatására más szarokat is kipróbált. De még idejében észhez kapott és megállt, mielőtt a durva drogokhoz nyúlt volna. A "barátok" a "gyávaságát" nem nézték jó szemmel. Túl sokat tudott akkor már róluk. Nem akarták a "barátok", hogy a rendőrök és a város felé esetleg kiszivárogjanak róluk "hamis" információk. Mivel ahhoz elég gyengék és szarháziak voltak már akkor is, hogy sokszemközt megkérjék B-t, hogy senkinek ne beszéljen a közös múltjukról (neadjidsten, életveszélyesen megfenyették volna), ezért elhatározták, hogy őt és a családját módszeresen a semmibe vetik. Pedig hát, pont B. az az ember (a városban élők közül kevesen vannak ilyenek) aki a légynek sem tudna ártani.
A volt barátok között több olyan fiatal is van, akinek több pénze van (mint amit más valaha is keresni fog egy életen át), kitalálta a Játékot. A Játék célja a fent említett fő ellenség és családja megsemmisítése nem közvetlen módon. El nem tudom képzelni mennyi pénz csúszott egyes emberek zsebébe, hogy hazudjanak és nemet mondjanak adott esetben B-nek és családjának. Apja így vesztette el az állását, majd később több külföldi munka is a csúszópénzek miatt nem jöhetett össze. Pedig úgy tudom nem rossz szakember. Neki régóta még reménye sincs, hogy normális állást találjon ezek miatt a szarháziak miatt. Az anyja még dolgozik, igaz már csak 10%-nyi gőzerővel, mint régen. Őt is megviselik az otthoni gondok. Ő már csak túlélni szeretne a közelgő nyugdíjjig, de már őt is megtalálták közvetve. A főnöke összejött egy csajjal, aki a háttérben munkálkodik. Azóta megszaporodtak a kirúgások a sulin belül. Bár még nem érte el a kirúgás az anyját, de már az óraszámait vészesen lecsökkentették. Az ilyen fajta pszichológiai terror lett a kedvenc módszerük a fiataloknak, akik idő közben már el kezdték szúrni magukat. Ettől a módszertől azt várják a volt barátok, hogy a család a stressz, a nyomás, az állandó bizonytalanság miatt atomjaira hullik a szemük láttára. Ez nem így lett. Ettől nagyon begőzöltek ismét.
Ismét, mert korábban is volt olyan tervük, ami balul sült el és durva eszközhöz folyamodtak, csak hogy megmutassák, ki is a jobb. Ekkor B. unokahugát vették rá és fizették le, hogy híresztelje azt, hogy B. felcsinálta őt. Minden velük egykorú szívből meggyűlölte B-t, aki csak hetekkel később tudta meg, hogy miért olyan paraszt vele mindenki és miért szólnak be neki annyian.
Most ismét ott tartunk, hogy nem jött valami úgy össze ezeknek az 50 Ft-os embereknek, ahogy szerették volna. B., igaz benn van a kórházban, igaz élet és halál között volt, igaz ennél lejjebb már nem kerülhetne, de egy fontos dolgot mégis csak elért, amit a volt barátok nem akartak. A család tagjai odafigyelnek rá ezek után jobban. A tragédia a legtöbb családot összetartja, a közöttük lévő szálakat megerősíti.
Ha mást nem, ennyit már elért szegény B. Igazából erre vágyott már több, mint egy évtizede a családjától, de nem kapta meg. Ezért is kezdett foglalkozni a drogozó fiatalokkal, mert úgy látta, ők törődnek vele. Ők azonban olyan dologra akarták őt rávenni, amit nem akart és később rendőrségi ügy is lett belőle a fiataloknak, de B-nek nem. B. megmaradt a füvezésnél és a tudatnál, hogy a fű számára a család figyelmének pótlója.
Persze otthon idővel kiderült, hogy B. füves cigiket nyom el időnként, de nem tudták a helyzetet sehogyan megoldani. A legszarabb módszert alkalmazták, amit egy szülő tehet. Engedték neki. Illetve a helyes kifejezés itt a ráhagyták. Ismét csak elodázták a nevelést. Ezek után nem is csodálkozom, hogy B. nem is akarta abbahagyni a füvezést. Később a leamortizálódott tudat mellé társult a masszív paranoia, amit a volt barátok fejlesztettek ki benne. A szülők persze a fűnek tudták be ezt is.
És igen. Ha úgy tűnne, hogy hibáztatom a szülőket az eseményekért, akkor senki sem téved. Ráadásul az egyik szülő pedagógus! Egy olyan személy, akinek minden rezdülését ismernie kellene a fiataloknak. Őneki kellene a legjobb pszichológusnak lennie! Könyörgöm! Miért nem figyelt otthon? Vagy tényleg igaz a mondás, hogy minden szakma képviselője csak a saját háza táján nem tűnik ki a szakmájával? A fodrásznak rossz a haja. A kozmetikusnak csapnivaló a sminkje. A tanárnak neveletlen a gyereke.
Remélem ebből az esetből mindenki okulni fog! Remélem, hogy nem lesz másik próbálkozása B-nek, ha ezt is elszúrják a szülei! Remélem Ő sem akarja újból tönkrevágni az életét! Vagy eldobni magától.
És abban is bízom, hogy lesz akinek ez a pár sor fog segíteni. Aki majd észreveszi, hogy van egy hasonló srác, vagy lány, akinek mélyebben gyökeredznek a problémái és meghallgatja őket. Aki észreveszi magán a jeleket és most olvashatja, hogy mit eredményezhet. És azt is leszűrheti, hogy van valaki aki figyelne rá és foglalkozna vele, ha hagyná. De az a lényeg, hogy nem szabad hagyni, hogy bárki idáig eljusson! Figyeljünk oda magunkra és egymásra!
Egy seggberúgást beígértem már neki a tettéért. Szeretném, ha észheztérne, ha rendbejönne, ha újból teljes életet élhetne úgy, hogy felegyenesedik és szembe néz a világgal, megmutatva neki, hogy senki sem győzheti őt le.
Na, akkor majd jól seggberúgom, hogy ne feledje miért is kell neki a legerősebbnek lennie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése