Szuper hétvége

Délelőtt nem volt sok időm írni, ezért is nem esett szó a hétvégi színházról. Most ezt pótolva írom le élményeim.

 Szóval az úgy volt... Szombaton reggelről Kedvesemmel felültünk egy reggeli buszra, hogy felutazzunk Pestre, ahol is egy színházi darabot szerettünk volna megnézni. A darabot a Tháliában adták  és a címe Romantikus komédia volt. A szerepeket Szervét Tibor, Tóth Ildikó, Takács Katalin, Létay Dóra, Csankó Zoltán és Sallai Nóra játszotta. De a darabról majd később.

 Megérkeztünk Öcsémhez, aki újdonsült párjával, Orsival várt minket. Öcsém is meg én is először mutattuk be kedvesünket a másiknak. Én izgultam jobban, hiszen A-val nem egy klasszikus párt alkotunk. Azért fura volt öcsémnek egy pasit bemutatni, mint a párom, attól függetlenül, hogy évek óta mindet tud az életemről és A-ról is. Ez azért mégis más volt. Most először szembesült azzal, hogy a bátyja meleg. De négyünk közül aszthiszem Orsi volt az, akin a legjobban kiütközött a feszültség. Ő még sem velem, sem pedig direktben egy meleg párral sem találkozott. A szükséges mosolygós protokoll és a semmitmondó beszélgetések után oldódni látszódott a hangulat. Erre szerencsére nem kellett sokat várni. Együtt elmentünk boltba vásárolni, valami ebédnek valóért, aztán otthon Öcsém bemutatta, hogy nincs elveszve a konyhában. Ő főzött egyedül. Csakis egyedül, mert a kibiceket nem szereti a háta mögött. Mi hárman ez idő alatt pedig még szorosabbra kötöttük a szálakat egymás között. Még az ebéd vége előtt A-val visszamentünk a boltba, hogy ki tudjanak beszélni minket nyugodtan. Mi pedig hoztunk némi szénhidrátot, gyümölcsöt és száraz vörösbort ebéd utánra.
 Az ebéd finom volt, bár ízében igen eklektikus. :) Azt hiszem így kellene szépen leírnom azt, amire első ránézésre csak annyi jutott eszembe: "TE JÓ ISTEN!" Ízre viszont nem volt rossz. Sőt. Erre lehet azt mondani, hogy ronda és finom. :))

 Ebéd után, hogy ülepedjen a paradicsomos, zöldborsós, disznópöri (!!!!!!!!), leültünk egy kicsit játszani négyesben. Néhány pohár vörösbor és a 20000 fokos hőség miatt, meg persze a jó társaság miatt, hamar jókedvünk lett. Scrubble-t játszottunk, ami nagyon jó kis agymozgató játék. Lehetőséget ad új szavak és szóösszetételek kialakulására, amit ha jól meg tudsz magyarázni az ellenfeleidnek, akár pontokhoz is juttathat (csirkegyík-díj! :). Ezzel a játékkal annyira elszaladt az idő, hogy csak egy óránk maradt eljutni a színházba úgy, hogy mindketten A-val szinte csak egy szál pendelyben voltunk, izzadtságtól csatakosan. Hipersebességre kapcsolva jött a tisztálkodás, öltözködés, majd egy laza kocogás a buszig. Szerencsénkre időben odaértünk. Csak a sietségtől és a celsiushegyektől az arcom olvadásnak indult. Egyébként is rosszul viselem, hogy csak 22 fok alatt tudok üzemképesen funkcionálni, de az, hogy fontos helyre megyünk, ahol jól kell kinézni - és ez nem sikerül; már kiverte nálam a biztosítékot. A színház mosdójában igyekeztem emberi alakot ölteni, több-kevesebb sikerrel. Akkor nyugodtam meg igazán, amikor beültünk a légkodis nézőtérre. Tudtam, hogy nem a homlokom törölgetésével fog eltellni a kultúrára szánt időm.

 

 A darab 3 felvonásos volt és egy helyen játszódott. Jason Carmichael lakásán, aki egy sikeres vígjáték szerző. A történet ott kezdődik, hogy Jason (Szervét Tibor) épp a lagzijára készülődik. Várja a masszőrét, amikor ügynöke, Blanche (Takács Kati) belép és arra akarja őt rávenni, hogy a nászút alatt olvassa el egy darab forgatókönyvét egy ígéretes írótól. Jason egy egoista ember, akinek leginkább csak a saját élete számít még a házasság küszöbén is. Én úgy értelmeztem ezt, hogy a házasság is csak egy újabb lehetőség, hogy a címlapokra kerüljön. Blanche jelzi neki, hogy a nászút végén az író meg fogja őt látogatni. Jasonnak épp nincs szerzőtársa, mert az előző társ megunta a közös munkát és "elhagyta" őt. Az író, aki egy csinos hölgy (April - Tóth Ildikó) viszont Blanche távozása után érkezik, jóval korábban a megbeszéltnél, egy félreértés következtében. Mindketten már az első találkozásukkor szimatikusnak tartják a másikat, ami szerelemmé érik meg a darab végéig. A szerelmet viszont egymás elől titkolni kell, mert Jason házas. A darab folyamán kettejük között nagyon szoros kötelék alakul ki, annak ellenére, hogy tudják, nem szabadna többet érezniük egymás iránt, mint barátság, vagy szakmai kapcsolat. Időközben April is szoros kapcsolatba kerül egy riporterrel, aki Jasonról szokott cikkezni. Leo, a riporter (Csankó Zoltán) beleszeret Aprilbe, aki láthatólag csak azért megy bele a kapcsolatba, mert Jason az ő számára elérhetetlen a házassága miatt. Leo érzi, hogy ő csak másodhegedűs ebben a szerelmi sokszögben, de mégis megpróbál kitartani szerelme mellett. Megpróbál, de nem megy. Jason megpróbálja ezt a kapcsolatot megtorpedózni, mert úgy érzi, hogy ha ez a nő az övé nem lehet, akkor másé se legyen. Allison (Létay Dóra), Jason felesége sokáig kitart egoista és időnként kiállhatatlan férje mellett. Egészen addig, amíg tehetetlennek nem érzi magát, amikor rájön, hogy a férje mindig is Aprilt szerette. Allison elhagyja Jasont. Ekkor viszont a két szerelmes ismét nem lehet egymásé, mert April Leoval házasodott össze. Egy este April rajtakapja inflagranti Jasont egy kis színésznőcskével, ami miatt April kilép az író életéből teljesen.
Jason teljesen leamortizálódik. Iszik és elhanyagolja magát valamint az írást is.
Hosszú idő után ismét találkozik a két író, de helyzet megváltozott. April egy sikeres regényíróként tér vissza csillogva és róla szóló újsághírek tömegével. A befutott nő kíváncsi volt egykori szerzőtársára és szerelmével. A találkozás egy enyhe szívinkfartussal záródik, amelyet Jason kap egy vita hevében. April ottmarad ápolni Jasont. Leo is odaköltözik, akit mint inas használ az író. Annak ellenére, hogy mindenki ő körülötte ugrál, mégsem érzi teljesen jól magát Jason. Aprilt ismét elkezdi szédíteni, aminek meglesz az eredménye. Óriási vita után Leo beolvas mindkettejüknek, majd összepakol és ultimátumot ad Aprilnek. Vagy menjen vele, vagy elhagyja őt. April inkább marad, mert azt reméli, hogy a sok-sok éve elrejtett szerelem végre kibontakozhat.
 Azt gondoltuk, hogy most jön a happy end. A pár végre együtt marad és mindkettejük élete kiteljesedik ebben a szerelemben. Az utolsó kép viszont az első közösen eltöltött éjszaka utáni reggelen játszódik. A lényeg: nagy szerelem van, de jó szex, az bizony nincs. Mindkettejük arcán látszik az e felett érzett csalódás, majd ezt megbeszélve őszintén fordulnak egymás felé. Az utolsó mozdulatok szerint egy "próbáljuk meg újra" érzést keltettek bennem, ami én szerintem már nem is volt őszinte és egy kicsit ijesztő is volt. Csak a sokáig bennünk szunnyadó érzés miatt maradjunk együtt a párunkkal annak ellenére, hogy a szex, ami megédesíti a szerelmet, nem volt jó egyáltalán? Ez számomra előrevetíti ennek a kapcsolatnak a kudarcát. Keserédes lett így a történet vége, ami bár tele volt jó kis helyzetkomikumokkal, mégsem lett oly átütő, mint azt vártam.

 A darabon egyébként látszott annak frissessége, kiforratlansága. Talán, ha nem a harmadik este nézzük meg az előadást, hanem annak ötvenedik estéjén, akkor sokkal jobban éreztemvolna magam és jobban értettem volna a darabot is. Ettől függetlenül ajánlom megnézését, mert ilyen perspektívából elemezve egy kapcsolatot, ill. két kapcsolatot még nem láttam.

 Folyt köv.