Itt volt Hugi és Csipogó

  Felraktam a vonatra Hugit és Csipogót. Csipogó a cicája, aki egy pár nap alatt felforgatta az életünket. Persze most nem arra kell gondolni, hogy cafatokban van most minden körülöttünk és ülünk a romok tetején sopánkodva! :) Egyszerűen csak más képünk volt egy cicáról és a kis életéről. Nekünk eddig csak kutyánk volt. Az sem sokáig, mert a lakótelep nem kutyának való. Szuzit egy fél év után kivittük falura egy bácsihoz, aki rengeteget jár ki a természetbe. Ott neki jó helye lett.

 Csipogó viszont teljesen új dimenziókat hozott számunkra. Először persze meg volt szeppenve és bujkált mindenki elől szekrény mögé, asztal alá. Ezután egy kis kaja és simogatás után már megnyugodott és kezdte a lakást felfedezni. Mindenki megszerette őt annak ellenére, hogy nem voltak jó tapasztalataink a cicákról. Egy rokonunknak van kettő, de azok mindenbe belemásznak és mindent tönkre tesznek. Ép függöny már nincs a lakásban és a szobatisztaságuk sem 100%-os. Attól pedig anyunak egyenesen hányingere lett, amikor a konyhaasztalra felmászott a cica és egy tányérból evett a gazdival. Ez azért tényleg fúj! Nem?

De.

 Csipi viszont ilyeneket nem tett. bár a függönyön felmászáson erősen törte a buksiját. Otthon ugyanis jöhetett-mehetett, ahogy kedve tartotta. Itt viszont nem engedhettük el, mert eltévedt volna és terrorizálták volna a környékbeli macsekok. Így tehát maradt az ablak belső párkánya és az utcai forgatag bámulása belülről. Az ablakba viszont csak a mi segítségünkkel juthatott fel. A kis szobában viszont földig érő függöny van és az ablak jobb szárnyánál mindenféle növény cserepekben. Egy cserepet, azért legyógyított, hogy emlékezzünk rá :), de egyébként imádni való módon viselkedett.

 A számítógép házának tetejét szerette. Időnként ott tette le a kis fenekét és nézte a monitoron szaladgáló kurzort. Jó érzés volt, amikor a simogatásomtól elaludt a kezeim között. Nem volt jó, de azért aranyos volt, amikor hajnal fél 5 magasságában azt éreztem, hogy végig mászik rajtam és lefekszik a kanapé végébe. És persze a legviccesebb a vele való játék volt, amit nem lehetett megunni. 

Itt voltak, elmentek és most üres a ház nélkülük.

Sajnos nem készítettem fotót a cicáról, de valahogy így nézett ki, csak vörös folt nélkül.