Egyedül

 Antiszoc ma sem jelent meg. Kezdjek aggódni? Esetleg ez ismét egy trükközés a részéről. Elhintette, hogy csak a tegnapi nap nem fog jönni, de a mai napot is kibulizta magának. Rafkós a csajszi. (Vagy beteg esetleg)

Végül is semelyikünknek nem tett rosszat a mai távolmaradásával. Az irodában csend, rend és jókedv uralkodik. Senkinek nem hiányzik az, hogy másokat áztasson és leírjon, miközben nem veszi észre azt saját magán, hogy ezek miatt egyre jellemtelenebbé válik. 

 Nem lenne ezzel a csajjal semmi gond, ha nem lenne tele frusztrációval. Zavarja a súlya, az hogy nincs diplomája és ezáltal diplomás bére sem, de leginkább az, hogy nincs neki senkije. 

Az egyedüllét engem is nagyon zavart. Értéktelennek éreztem magam. Egyre több hibát találtam önmagamban, aminek rovására írhattam azt, hogy pár nélkül telnek a napjaim. Ezek amikor letisztultak bennem és ismét élni akartam, akkor találtam rá Zsenire. Illetve ő talált rám. Karmikus végzetünket beteljesítve.

 Mindenkinek kell egy társ, aki mellett kiteljesedhet és szerelemben élhet, megbecsülve. 

 De ha valaki még most is ott tart, hogy saját görcsöléseit más hibájának tekintve és kivetítve éli meg a napjait, azzal csak annyit tudok kezdeni, hogy estei bunkósággal leszedálom őt. Évekig nem vagyok hajlandó színészkedni senkinek. Még akkor sem, ha ez a megélhetéssel kapcsolatos. Vannak, akik tartanak tőle és a mocskos húzásaitól. Én nem félek, mert erősebb vagyok nála lelkileg. Nekem van egy "váram", ami megvéd. És aki vár haza ma délután. Akármi is lesz.